Néha szeretnék nagyvilági, utazgatós lenni. Ide meg odamenni, bejárni a világot, ilyesmi. De aztán mindig eszembe jut, és elgondolkozom, hogy kell-e nekem ez, vagy éppenséggel én a kevéssel is beérem? Nekem kell egy hely, ahová mindig "hazatérhetek", ahol ott vannak a tárgyaim. Egész jól kezdem magam itthon is érezni magam, és sokszor eszembe se jut változtatni bizonyos dolgokon, aztán meg... látok egy kiállítás/koncert-hirdetést, és eszembe jut, mennyivel jobb lenne Pesten lakni. Csak Pesten, nem messzebb. Ez már elég régóta foglalkoztatja a fejem, szóval igen, néha elegem van abból, hogy nem sikerül, akármennyire próbálkozom vele. Ekkor jönnek azok a gondolatok, hogy nem lenne jobb máshol? Egy csomó mindenki megtalálta magát külföldön, és csak a szüleihez járnak vissza, és néha, nagyvilági életet élnek, és akkor mindig eszembe jut Párizs, hogy mennyire akartam még régebben ott élni, abban az aurában, a Montmartre-on lakni, abban a bizonyos kék zsalus és szinte lehetetlen sorházban. Amikor ott voltam, az egyértelmű volt. Most így visszanézve nem az, lehet, hogy az a bizonyos utolsó nagy veszekedés a rokonokkal 2011 végén volt minden barátságnak a vége, és az, hogy arról nem beszéltem senkivel talán az volt az a nyomás rajtam és Franciaországgal kapcsolatban az az elrettentő erő.
Aztán mindezt megkérdőjelezem. Megteszem, mert elbiztonytalanodom, hogy nekem kell-e. Mi kell? Vannak kikristályosodott dolgok, amik igen, kellenek. Pl. egy munka, lakás, egy társ, ezek kellenek. A hely meg... ezekhez helyre van szükségem. Nem akarok olyan lenni mint apa, aki visszavágyik Londonba, én olyan akarok lenni, aki tudja, hogy hol a helye, és aki megvalósítja a lehetetlent. De most először munka és diploma kell.
De nemcsak látni, hanem fürödni is szeretnék a tengerben, vagy óceánba. Vissza akarok menni Franciaországba, utazni, és nem nagyon törődni semmivel sem, de ez is csak egy olyan álom, amit nem fogok megtenni soha, mert nem olyan helyre születtem... De attól még, hogy dolgoznom kell, és nem éppen a világ legelőkelőbb városában fogok (vagy éppen) élek, attól, még lehet olyan munkám, nem, hogy utazhatok? Ugye?
(amúgy is, ha még nem jönnek itthon össze a dolgok úgy, ahogy akarnám, még megpattanhatok, nem?)
Amúgy is, a kis álmokkal (munka + társ ( +lakás bérlet)) sincs semmi baj. Amúgy.
