Hosszú idők első sikere az, hogy sikerült beszereznem iskolalátogatási igazolást, és ettől a kelleténél jobban fel vagyok dobva (éljen a depresszió!). 

Közben találtam munkákat is és izzad a tenyerem, közbe meg a szemem előtt lebeg egy albérlet, akár csak egy szoba, tele a holmijaimmal bőröndökkel. 

Szeptember lesz, és az ősz. Mindig az őszt várom, attól várom a változást. Mindig minden ahhoz köthető. Sulikezdetek, életkezdetek. Aztán persze nem, de a csodás félévem Párizsba is szeptemberrel kezdődött. Vajon ez is így lesz most?

Jó lenne. végre...