Tegnap volt egy kis mozgás, meg úgy mosatnában. Tegnap felhívta apát az egyik ismerősünk, akihez le is mentem. Mire leértem megint folyt rólam a víz (szó szerint), és elég csapzott is lehettem, főleg, ahogy végignézett rajtam... nem szeretem, ha bámulnak és egyben véleményt is nyílvánítanak rólam. Ráadásul negatívat, de ez van. Nem lehet mindenki szép és vékony, kellenek a csúnya és kövér lányok is, ahhoz, hogy a férfiak tudják értékelni a szépet. Nos, felajánlotta az ismerős az éjszakai recis pozíciót,, annyira nem is gáz pénzért. Persze ez volt az első, hogy "hát éjszakára kellenél, éjféltől 8ig" - persze, hova máshova is? Naiv vagyok, hogy bárki is nappalra felvegyen... "jah, meg ott kellene maradnod még néhány órára" - hát igen, és innentől jött a lejtmenet... Amiért ott kellett volna maradnom, az a vasalás és az ágyhuzatolás miatt kellene... nomártmost, ha azzal számolunk, hogy de. 10 körül van a távozás (vagy még később), akkor az ágyask lehuzatolása nem 10-ig tart, hanem délig, vagy tovább. És én lennék VÉGIG SZABADNAP NÉLKÜL az éjszakás. No, ez nekem hogy érné meg? Csak a pénzért, de kb. utána még egy hónapig hulla vagyok, mire visszafordulok. Plusz, azért 16 szoba áthúzása és az ágyneműk kivasalása (gondolom vasalógép nélkül) is az én feladatom lenne, szóval az ajánlott pénz elég gyatra lenne... Ezt elmondtam apának is, de nem hallgatott meg, először. Neki a fülét csak a pénz ütötte meg, és nem volt hajlandó az észre hallgatni. Aztán persze, miután elmondtam neki 3x a kétségeimet (az, hogyha visszaosztjuk a 12 órát (alsó hangon!) a felajánlott díjjal, hát elég kevés, ha erre meg arra megkér, akkor még kérhet száz más beugrós dolgot, miután az összeg még így is csökkenhet, plusz azért ismerős, szóval aug. 20 előtt úgysem hagyhatnám ott csapot-papot. és 20 napot megállás nélkü gürizni, úgy, hogyha esetleg találnék valami más, jobb melőt Pesten, akkor sansztalan, hogy felmenjek interjúra - de nem is találnék, mert napközben úgyis aludnék). Viszont azért van mellette szóló érv is: PÉNZ. Lenne pénzem, ki tudnék fizetni ezt-azt. Nem is kötekednének velem, és nekem se lenne keserű a számíze, amikor pénzről beszélünk. Mindegy, ma este lenézek, és jól kikérdezem az elődöm, hogy miért akarja egyáltalán otthagyni ezt a jó kis állást...
Amúgy végre fúj a szél, normális idő van. Megint egyedül érzem magam, meg rettentő magányosnak, és néha még szomorúnak is, sőt mostanában megint kezdenek visszatérni a sírógörcsök éjjelenként. Próbálom még tartani magamban a lelket, csak egy kicsit tovább, kicsit még kapaszkodni abba, hogy hiszek abba, hogy jóra fog fordulni minden, és ez napközben még megy, csak aztán nem tudom. Valami történik, és kikapcsol bennem minden pozitív dolog, és akármennyire küzdök ellene, valahogy megint itt lesz bennem az az üresség, az a fekete vagy inkább szürke köd, és minden megint rossz, pedig nem is.
