Nem tudom, talán a legutóbbi bejegyzésemben (ami azután a bizonyos Akali buli után írtam) említettem, hogy kicsit talán meg fogok változni, meg kicsit talán meg fogok rendesedni is. Hát én igyekszem, igazán.
Kezdek (mintha) rájönnék mit is basztam el, és tényleg az a legnagyobb probléma, hogy egyszerűen attól féltem, hogy hibázok, és mindenki a hibáimat keresi. Tavaly nekem az egész nyáron át ezen pánikoltam, mert a főnököm és az ottani emberek csak kritizálni tudtak, és túl sok feladatot adtak, amit nem bírtam elég jól csinálni, bevallom, leginkább tényleg azért, mert azt hittem, hogy nagyítóval néznek. Ez már réges régi fóbiám, igyekszem tőle megszabadulni. Inkább megyek amerre a lábam visz. Amióta tudatosan figyelek erre, hogy ne figyeljek másra, valami mintha elkezdene bennem is változni. Én is talán megértőbb lettem, bár ma a Mami tényleg kibaszta biztosítékot nálam. Még nem is az, amit esetleg nekem mondott, vagy ahogy rám nézett, nem. Amit Anyának adott elő. Legszívesebben felpofoztam volna... Azért az volt azt hiszem mindennek a határa. Ha nem emlékeznék azokra az időkre, amikor ő volt A NAGYI, nem is tudom. Azt csinálnám, mint apa, hogy szarok rá, de tényleg. Majdnem bőgtem, de nem érdemel könnyeket, csak attól félek, hogy én is ilyen leszek. Nem akarok, nem akarok. Ezért próbálok magamban minden haragot lerendezni, mindenkinek megbocsájtani, elfelejteni a saját akwardnessemet - vagyis nevetni rajta. Gondoltam arra is, hogy jó lenne ezeket a dolgokat mémesíteni, hogy könnyebb legyen, akkor talán jobban tudok rajta nevetni. Most olyan, mintha kisütött volna bennem is valamiféle kis belső nap. Újra kedvem van egy csomó mindenhez, csak fáradt vagyok, de végtelenül. Holnap meg első angol óra. Kell ez is, hogy ne csak itt tespedjek, hanem valaki úgy vezetgessen. Arra gondoltam, ha sikerülne felkerülnöm Pestre, akkor Jtől vennék órákat... ha persze belemenne. Mondjuk akkor más nyelvre is járnék, meg kb. mindenhova. Majd meglátom. Sajnos nem most lesz, vagyis nem napokon belül.
Amúgy kéne filmeket nézni, meg zenéket hallgatni,most kis Senát meg Irie Maffiát hallgatok. Jól kikapcsol legalább, már olyan régen akartam őket.
amúgy leglább mostmár nem akarom magam megölni, de azt se mondanám, hogy 100%ig OK vagyok. Ahhoz még kellenek lépések és történetek, de menni akarok, élni akarok, nem akarok itthagyni túl sok mindent. Vagyis olyanokat nem, amiken ne tudnék anélkül is elhagyni. A kalitkába zárt madár jól táplált, a többi meg többet él....
