Találtam 1-2 értékelhető melót Pesten, majd be is adom a jelentkezésem, de előtte még csináltatok Apámmal 1-2 képet, amit betehetek az önéletrajzomba, mert ami most van, az elég gyász, és hát amúgy sincs új, friss otó rólam. Amúgy a meló, amire kellenék, az szar, viszont valószínűleg be fogom vállalni a beugrós részt. Szívesen segítek a takarítónőnek, inkább, mint benn a recispultban. A takarítóknak nincs felelőssége, ami a pénzzel jár, és kevés időmbe kerülne az egész, de még így is kerenék. Legalább annyira, hogy egy kis lazulásra elég lenne... Jó lenne felhívni Bogit is, meg találkozni Oedipával is. Meg igazából rám is ráférne. Oroszlán megint külföldön van, most éppen körbeutazza az arab világot. Irigylem, de tudom, ha kitartó lettem volna, nekem is sikerült volna, de nekem nem az a feladatom ebben a világban. Egyszer álmodtam egy furát - erről az álmomról talán csak Oroszlán tud, mert ő szereti az ilyen spirituális faszságokat - ami tényleg fura volt: egy ligetben voltam és három öregember állt előttem, akik megkérdezték, hogy mit akarok, erőt, bölcsességet vagy szépséget. Én akkor álmomban a bölcsességet válaszottam, és az egyik öregember a vállamra tette a kezét, és mosolygott. Többre nem emlékszem belőle, mert már nagyon régen volt. De ez elég élénken él, és ha ez valóságban történt volna, meg ha bármiféle tétje lett volna, vagy kihatása akkor is ezt választom. Bár talán ez a legnehezebb út a 3 közül. Mindegy, a lényeg az, hogy mindig is ezt akartam valahogy elérni, és lehet, mire belépek a matuzsálem-korba meg is lesz, viszont, ha így lesz, akko biza' szenvedni fogok, mert máshogy nem lehet elérni. Meg jó sok tévúttal, tévedéssel, de azért bízok benne, hogy van egy láthatatlan "kéz" ami majd engem is a helyes útra sodor.

Amúgy a magányon próbálok úrrá lenni azzal, hogy sokat álmodozok kapcsolatokról meg ideális randikról, bár tudom, hogy olyan nincs, meg igazán kapcsolatom se tudom mikor lesz... Nehéz bárkit is találni, és senki sem elég kitartó, hogy a legrázósabb időszakokat túléljék egymás mellett. Senki se bízik meg senkibe, és kevesen próbálnak tenni. Mindegy, nem az én tisztem a világ fájdalmának boncolgatása.

A rajzolás meg megnyugtat. Sokáig görnyedek egy-egy rajz felett, és annyira el tudok veszni benne, mint egy feneketlen medencébe, és van olyan megnyugtató, mint a Balatonba lebegni becsukott szemmel. Valamikor oda is el kellene menni csobbanni, megint.