Visszahívtak a Liligo-sok, és tök jó. Most sok pozitív dolog történik, és még örülni is tudok ezeknek a dolgoknak. Valahogy, amióta rávettem magam, hogy csináljam ezt az e-grafikás cuccot, azóta valahogy minden kezd kerekebb lenni. Az események történnek, és én is valahogy kevésbé vagyok izgágább és azóta úgy érzem, mintha valami nagy kő esett volna le a vállaimról. Azóta még valamiféle munka is kezd körvonalazódni. Lehet, hogy elfogadtam egy kicsit többek közt azt is, hogy nem minden megy egyszerre, meg mindent csak idővel lehet elérni, és azt is kezdem elfogadni, hogy nincs Veszprém, meg nem vagyok már egyetemista se vagyok már (a klasszikus értelemben), de mégsem az a nagy és feszült élet van. Hanem választás van - haladok magammal, az éveimmel együtt miközben azért igyekszem valamit megőrizni a lazaságból, vagy nem is tudom hogyan fogalmazzam meg. Lehet, hogy már lassan vége lesz az átmeneti időszaknak? Lehet, eléget tanultam elég sok minden féléről, felfogtam pár dolgot. Lehet, hogy ez a munka is azért körvonalazódik, hogy teszteljen, vagy mi. Pont jókor, és most ezt meg is fogom fogni, jól. Remélem nem lesz visszautasító válasz, de ha az is lesz, akkor meg azt remélem, hogy nem omlok megint össze. Bár most van ami elvonja a figyelmemet a rosszabb dolgokról, van mit tanulnom, mármint most nem a lelki dolgokra gondolok, hanem a kézzel fogható dolgokra.
Amúgy nagyon hiányzott már Oedipa, meg Bogi is rettentően hiányzik. Hiányzik az a pörgés, ami Vpben volt, de már nem akarok oda visszamenni. Vagyis igen, de az már csak nosztalgiázás miatt... De már új dolgokat akarnék felépíteni, egy saját életet, szokásokat. És végre lehetőségem is van rá.
Szóval szerdán megint tessék szorítani értem!
