jó annak, akinek van hová tartania, mihez tartania, és nemcsak tervei vannak meg álmai. Túl messze került megint minden és ez az állapot megint túl sok ideje tart again.
Nem panaszkodásképpen (de), de én se látok igazán el semeddig, mert nincs előttem semmi, és ez kurvára hátborzongatóan szar érzés na. De majd ez is elmúlik, csak lehet, hogy régen sírtam és beszélgettem őszintén magammal is (akármennyire is skizón hangzik, szükségem van rá, és nagyon más akarok lenni, nem az, akit a tükörben látok visszapsilogni, na).
túl sokat blogolok már megint. Nehéz változtatni, de attól még, hogy néha kiakadaok mert szar napom van, azért megyek előre.
