Hm, ahogy "romlanak" a dolgok, akkor jövök ide, terápiára. Ma az Íjász nagyon fura volt, rákérdeztem, mert nem szokásom a köntörfalazás. Ma fura volt. Mondjuk tegnap elég nagyot veszekedtünk, és kicsit furán is sikerült elválni, de remélem nem az a baja. Azért nem akartam nagyon sárkány lenni, de, hát van 1-2 dolog, amiből szerintem nem kell engednem. Ez vagyok én és kész. Tele hibával, meg mindenféle problémával, de tényleg ez vagyok, ebből vagyok összegyúrva és kész. Erről többet nem tudok mondani. Az Íjásszal pedig azon vesztünk össze, hogy én az előző posztban lévő buli-meg pesti trippet elmondtam neki, de ezzel együtt azt is, hogy lehet, hogy mondjuk egy este úgy lenne, hogy csak csajok mennénk azaz Ő nem jönne. Nem szeretném azt, hogy bárki is az 5. kerékként érezné magát, meg nem tudom, hogy milyen lenne. Persze ebből azt szűrte le, hogy nem akarok vele találkozni. Kicsit felhúzta magát rajta, és utána már nem volt az igazi. Szarul esett, mert pont az ellenkezőjét akartam volna felé "sugározni" de ennyit arról, hogy beszélgetünk. Ma meg... a fene se tudja. Rossz érzésem van vele kapcsolatban. Szerintem rájött, hogy ezt így többet nem tudja. És nem is hibáztatom. Majd mindenki ellesz magában akkor vagy így vagy úgy. Ettől még e terveim nem változnak és egyszer úgyis felkerülök Pestre és lesz nekem is egy nagybetűs pasim, akivel majd minden klappol majd. Szerintem nincs velem semmi gond, azon kívül, hogy eddig balfaszokkal kezdtem, az Íjász meg nem bírta a távolságot. Ennyi. Ezek igazán senkinek se a hiábja. Utálom, amikor a Nagyi azzal jön, hogy apád ilyen és ilyen és előadja a megkeseredett szövegét. Azt igyekszem elkerülni, és mindent kiélvezni, amit csak lehet. 

(Ámen, legyen így.).