Azt hiszem ma megbeszélem az Íjásszal a dolgokat. Tegnap kicsit én is bunkó voltam egy sorral, de ez azért mind nem teljesen fedi azt, hogy miért is "vesztünk" össze. Leginkább azon, amin már eddig is elégszer ment a szóváltás, azaz azon, hogy akkor most mégis mi a jófene lesz. Én ugye maradtam volna azon, hogy hagyjuk, majd lesz valami... egyszer csak (vagy nem), ő meg ugye szerette volna ezt az egészet komolyan csinálni.
Szóval tegnap eléggé kiakadtunk a másikra, mert valahogy ez a dolog elsiklott a fejében. Én meg nem akarom tovább álltatni akármivel is. Mindegy, a vita tárgya az volt, hogy "beszóltam", hogy nekem az a 24 órás chatözön egy kicsit intenzív, hogy napközben ez annyira nem kellemes, mert nem tudok eléggé koncentrálni és most aztán már tényleg össze akarom magam szedni. Erre besértődött, hogy ha tényleg akarok tőle bármi komolyat is, akkor (mivel nem vagyok Pesten), akkor igenis, hogy beszélnünk kell... és ennyit. Nah, ekkor kirázott a hideg, és mondtam neki egy nagyot, nemet mondtam. Azt mondja megérti, hogy fontos nekem a tanulás....(ez már egy számomra lelombozó mondat volt), de hogy akkor meg mi legyen? Nem igazán érti, hogy néha igenis el kell valakit engedni. Én tényleg nem bírom ezt az infóáradatot.... kellenek órák, amikor egyedül vagyok. Tudhattam, hogy ez lesz (voltak előjelei), kicsit mondjuk finomabban is megmondhattam volna neki, de nem hiszem, hogy megértette volna. Az bánt, hogy bántja, de vannak dolgok, amin nem tudok nagyon változtatni.