Ma itt ficereg egy törölköző a vállamon, mert ugye ma van a "Towel Day", szóval évek óta kihagytam, most úgy döntöttem, felveszem csak azért is. Itthon úgyse néznek annál hülyébbnek, mint amilyen vagyok...
Tegnap jól össze sikerült vesznem Húgival, ami azért rányomta a mára a bélyeget. Szar kedvem van, de legalább kicsit ma lehetek idióta. Most beszélnék az íjásszal, de ez az egész úgyis leginkább rám(ránk) tartozik. Reggel Oroszlán ébresztett, készült vizsgájára, de mégis beszámolót kért arról, hogy mi újság velem. Elég sokat törődik velem, fura módon, pedig meg se érdemlem (arról nem beszélve, hogy ő nem is nyilatkozik sose magáról, csak azt hallom, hogy széttört ezt meg azt a hülye exe miatt), szóval elmondtam neki a bajaim, meg kétségeim. Az a helyzet, hogy ő pont olyan, mint az Íjász. Tökre hasonlít így a karakterük. Elmondta nekem, hogy szerinte nagyon bezárkózom, nem nyílok meg, meg, hogy be kellene engednem a csalódást. Tudom, hogy igaza van, mindenben gyakorlatilag, amit leírt... de... nehéz. Végtelenül nehéz ezt "csak úgy" levetkőzni. Próbálkozom, remélem egyszer sikerülni is fog, az meg hogy vele-e, az még később derül majd ki. Húgi meg... annyira depis, és annyira sikerült rá tegnap este kiakadnom, kb. mint amikor fenn volt Pesten. Tegnap este elég durván és nyersen meg is fogalmaztam neki a véleményen, nagyon kikeltem magamból... talán nem így kellett volna (sose úgy kellett volna...), de megtörtént.
Update: Húgi felhívott, megbeszéltük, elrendeztük. Most neki se olyan jó (tudom milyen lehet, de talán pont ezért is állok kicsit értetlenül a dolgok előtt...), de nekem se igazán... és elég feszült vagyok én is, hogy lesz-e munkám, a kitartások és makacsságom vajon megjutalmaz-e, de én kitartok a végsőkig, na.
